Mostanában sűrűsödő dolgaim miatt, nincs időm leülni étterembe enni egy menüt, így a múlt héten, Bendő Benő barátommal egyetemben, nekem is a gyorséttermek nyújtotta kulináris élvezetek maradtak. Szó se róla, néha jól tud esni egy hamburger, vagy gyros, de nem mondanám, hogy hosszú távon a legegészségesebbek. Életmentő, természetesen elvitelre készült kebapomat, amit valahol a Színház utca környékén ettem meg, az Antalya török étteremben szereztem be. Étteremnek kicsit túlzás azért azt a kb. 20 négyzetmétert nevezni, de mi tagadás, sok másik hellyel ellentétben itt bent is, jó idő esetén kint is le lehet ülni.

Szóval, dél körül tévedtem be a belváros közepén található "étterembe", ahol legnagyobb meglepetésemre egyedül voltam. Ezek szerint az emberek többsége egészségesen étkezik, ami valljuk meg azért nem rossz. Tehát a kebap: a pita közepes méretű első ránézésre inkább kicsi, azonban a tésztája minden igényt kielégít. Nem túl vastag, nem túl vékony, nem túl szezámos, nincs odaégetve, nem szakad szét. Nem szeretek evés közben vízért kapkodni, így kihagyom a csípőset, hagymát viszont kérek bele. Ahogy a hölgy szépen sorban rakta össze az alapanyagokat, hirtelen figyelmes lettem valamire. Se csipesz, se átlátszó műanyag kesztyű, semmi. Ez azért kicsit szíven ütött. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon kevesen tudják betartani a hatályos egészségügyi előírásokat, de azért törekedni lehet rá. Mire ez a gondolatsor végigfutott agyamon addigra azonban már kész is volt ebédem, így már csak ki kellett fizetnem. A kasszához fáradva, ahol ugyanaz a hölgy, ugyanazzal a kézzel vette el a pénzt- nevezetesen 720 Ft-ot, - amivel előtte a kebapomat rakta össze megfogadtam, hogy többet ide nem szeretnék jönni.