Három napja gondolkodom, hogy mit írjak. Nem azért mert rossz volt, mert nem. Kifejezetten finom volt, más az ami foglalkoztat. A Tercia Hubertus egy tipikus magyaros étterem. A fogasokba vésett szív motívum, a terítő és az étlap is azt sugallja, igen ez az, amit a külföldieknek látni kell, ez Magyarország. Az ételekre nem lehet panasz, mind egytől egyig kifogástalan minőségű és az adagok is nagyon rendben vannak. Ötfős társasággal voltunk ettünk, ittunk, beszélgettünk jót mulattunk. Mindannyian különfélét rendeltünk, első körben gulyásleves, ököruszályleves, húsleves, hortobágyi és töltött gomba volt az asztalunkon. Az ételre nem kellett sokat várni, a kiszolgálás gyors és pontos volt. Második fogás terén ugyancsak a változatosság jellemezte társaságunkat. Kipróbáltuk a vaddisznó vadast, a pulykamellet Tercia módra, szárnyas tálat, lazac steaket. És mindennel maximálisan meg voltunk elégedve. Az ételekre 10-es skálán egy erős 7-est adnék. Az étterem megjelenése is nagyszerű. A sötét csípős éjszakában a kivilágított "vadászház" igazi menedéknek tűnik az éhes látogató számára. És persze parkolóhely is van bőven.

A következő kirohanásomért szeretnék előre elnézést kérni a Terciától, hisz ők igazán nem tehetnek róla, de miért van az, hogy Sopront és Magyarországot, mind ételben, mind minden másban a régi sokszor mára már giccsessé vált dolgokkal próbáljuk eladni. Egy étterem lehet magyar, de nem kell mindenhol Sebestyén Mártának behajolnia az ablakon és elénekelni a Tavaszi szél, vizet áraszt kezdetű klasszikust. Ha az alapanyag magyar, a fűszerek magyarok, akkor miért kell mindennek pörköltnek, meg gulyásnak lennie? Miért nem lehet ezekből az alapanyagokból valami mást készíteni, amit mondjuk még a külföldiek is szívesen megesznek. Sokat elárul az is, hogy az egyik legjobb magyar étterem (igen a Costesről van szó) séfje portugál, a tehetséges magyarok pedig sorra menekülnek külföldre. Nem tudom miért jó nekünk, hogy minket mindenki a gulyással, a csikóssal (direkt nem mondom Puskást) párosít, és meglepődnek, ha az embernek nincs zsírszaga. Én ezt kimondottan nem szeretem. Annak viszont örülök, hogy vannak olyan helyek, ahol ezt már felismerték, és tudatosan kommunikálják is. Azért mert valamelyik ételünket nem 1400-ban készítették először, még lehet jó és igazán magyar.