Amennyiben az ember megunja belváros porát, a számtalanszor látott és kipróbált éttermeket, azoknak csak egy tanácsom lehet, irány az erdő. Sopron egyik legvonzóbb turisztikai látványossága, a várost övező erdő is nyújthat számunkra számtalan meglepetést, és finom falatot. Nemrég családi ebéd színhelyét keresgetve jutottunk el a Muckra,- a jeles alkalmak némi unikvitást érdemelnek- ahol esős idő révén még tényleg a madár sem járt. A Moha Éttermet legkönnyebb megközelíteni autóval, kicsit fárasztóbb kerékpárral, a gyalogutat, pedig tényleg csak a legelszántabbak próbálják ki. ( Azoknak, akik nem tudják mégis merre induljanak, a fogadót a legkönnyebben a Deákkúti úton lehet megközelíteni. A városból érkezve az uszoda után jobbra fordulva, a Károly- kilátó parkolóját elhagyva, a felfelé ívelő szerpentin legvégén található egy nagy és impozáns ház, mely most utunk végcélja volt.)
Az étterem kialakítása érdekes, hisz amiatt, hogy egy dombra épült rögtön az első szintre lépünk be. Ez bennem is akkor tudatosult, mikor az asztalhoz leülve egy fenyőfa csúcsa nézett velem szembe. Rossz volt az idő, ezért rossz volt a forgalom is. Az egyébként láthatóan keresett turistapihenőben velünk együtt mindössze három asztalnál ültek. A pincérnő sajnálatát fejezte ki, hogy nem tud minket a teraszra kísérni, de ez nem is volt gond, hisz a zimankós 16 fokban semmi kedvünk nem volt szabadtéren fagyoskodni.
A belső tér kialakítása egyszerű, de takaros és első ránézésre tiszta is. Maga a hely nyugalmat és időtállóságot sugall, a modern technikával vegyítve, hisz a régi épített kandalló helyét már átvette modernebb, ugyanakkor kevésbe hangulatos fém társa. A nagy ablakoknak köszönhetően a fény könnyen bejut a helységekbe, ugyanakkor kilátás legtöbbjét a már említett fenyőfa adja. Ám ez egy erdei vendéglőnél azt hiszem természetes, szóval akkor lepődnék meg, ha ez másképp lenne.
Az étlapot megvizsgálva semmi extrát nem tapasztalunk, a választék nem túl bő, ám egy erdei vendégházhoz képest még így is nagynak mondható. És az a turista, aki nem elégszik meg a kb. öt a/4-es oldalnyi kínálattal, meg is érdemli, hogy éhes maradjon.
Elsőre tárkonyos vadragulevest rendeltünk, ami nekem kicsit túl savanyú volt, és az egyik harapásnál egy csonttal is találkoztam, ami nem javította az élményt, de úgy összességében azt kell mondjam korrekt volt. Másodikként Muck érméket kértem, ami elvileg krumplis lepénybe göngyölt sült sertéstarját és szűzérméket jelent. A hússal semmi gond nem volt, ugyanakkor a krumplis lepény helyett egyszerű palacsintába volt belegöngyölve, még így is finom volt, csak nem erre vártam.
Az ebéd befejeztével már csak fizetnünk kellett. A számla végösszege alig érte el a 11000 Ft-ot, ami tekintve, hogy négyfős ebédről volt szó nagyon jónak számít. Ajánlom a helyet minden túrázónak, biciklistának, és azoknak, akik kiszakadva a városból a jó levegőn, igazán különös környezetben szeretnének elkölteni egy jó ebédet, vagy vacsorát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.