Míg kedves kollégáim, barátaim lassan kivesézik a menüztető éttermeket, egy kicsit olyan témában szeretnék írni, ami eddig háttérben volt, de talán itt nekem lesz nagyobb szerepem. Munkám és főnökségem miatt sajnos nincs lehetőségem hétköznap a menüztető éttermek kínálatából szemezgetni és természetesen kajálni, így nálam a napi táplálkozás a sarki kisbolt pogácsájától jobb esetben valami fastfood dologig terjedhet (már ha éppen dolgom valami ilyesmi előtt visz el) Így történt, hogy mikor munkám miatt a Jereváni OTP-be vetett a jó sorsom, és amíg ott vártam, várakoztam (nem is keveset) gyomrom biza jelezte, hogy itten most jó lenne valamit belé helyezni; remegett, korgott, morgott  bocsi KorgóMorgó :), úgyhogy a sikeres tranzakciók után bevetettem magam a szemközti kebaboshoz. Belépve kedves lányok köszöntek a pult mögül, érdeklődve hogy mit kérek. Elhadartam szörnyen bonyolult igényemet: "egy duplahúsost csípős nélkül", ami meglepetésemre egy papírlapra került fel. Előttem nem volt senki, a helyen is csak ketten ültek épp vígan falatozva. Reméltem, hogy gyorsan táplálékhoz jutok (délután fél négy volt, a precizitás érdekében), de mint kiderült reményem hiába való volt. Jött a hölgy két pitával, majd még kettővel, aztán még kettővel, szépen gyűltek a kebabok fehér "teszkós-zacsikban", de az enyém csak nem akart megszületni. Beviharzott egy kolléga, felmarkolta a zacsikat, némi papírhalmot hozzá és el is viharzott. Sikerült rájönnöm, ő volt a házhozszállítófiú. Ekkor ismét hátrasétált a pultban lévő hölgy, kolléganője addig nekiesett a szépen pörgő-forgó húsnak... 12 perce voltam ekkor benn, de hát türelmes és leginkább éhes voltam, így reménykedve csorgattam a nyálam. Itt érdemes megjegyezni, hogy ez idő alatt még három kedves vendég érkezett az üzletbe, az ő rendeléseik is szépen fehér papírfecnire kerültek, majd ők is türelmes várakozó állásba tették magukat. Mosolyogva érkezett vissza a hölgy a konyhából, majd megnyugtatólag közölte velem: "a tied jön". A lehetőségekhez képest gyorsan összedobálta a belevalókat, csomagolás, fizetés, távozás. 19 perc... egy jobb menüztető étteremben is ennyi idő alatt meg lehet kajálni, tapasztalatból hallottam.

A kebab teljesen átlagos, elfogadható volt, bár a paradicsom üvöltően mű volt benne, de hát mit vár az ember februárban? A duplahúsosban tényleg van anyag, csak hát a 990,- egy kicsit azért húzós. Emellett még a hőfokkal sem voltam maradéktalanul elégedett, lehetett volna a hús egy kicsit melegebb. De tény, hogy abban a pillanatban, ott, és akkor, szerdán háromnegyed négykor az életemet mentette meg. Ettem rosszabbat, ettem sokkal rosszabbat is, de valljuk be ettem már jobbat is (bár azt furcsa mód néhányszáz kilóméterrel nyugatabbra).

Amit mindenképpen megjegyeznék a hellyel: Nem biztos, hogy a helyben várakozók és a telefonos megrendelések igényeit egymást követve, szépen sorban teljesíteném. Fura volt végignézni hat kebab elkészültét. Lehetne ezen szerintem még finomítani. Az azonban látszott, hogy a hely népszerű, ottlétem alatt vagy 4 rendelés futott be telefonon, és igen nagy hangsúlyt fektet a kiszállításos témára is, csak hát úgy tűnt a helyben fogyasztás rovására. Tudom nehéz az egyensúlyt megtalálni, de szerintem nem lehetetlen. Vagy csak épp megint rosszkor toppantam be. Vagy tényleg 20 perc kell egy kebabhoz? Mert akkor lehet én gondoltam eddig rosszul... De azért a Jimmy's-t ajánlom mindenkinek, akinek nincs épp többre/másra igénye, mint hogy tele legyen a bendője és kibírja valahogy estig. Erre tökéletesen alkalmas, havonta egyszer-kétszer...