Két oldalon sorakozó házak. A mindig magányos, mindig lóval közlekedő, és mindig morcos western- hősök már felálltak, hogy megvívják első vérig tartó párbajukat. Az idegek pattanásig feszültek, kezek a pisztoly felett, és már csak a jelre várnak.

Valami ilyesmi érzésem van mindig, mikor a Gyár utca környékén járok. A vidék kicsit iparias, kicsit kietlen,valami  különös oknál fogva a vendéglátóhelyek mégis megélnek ( jelenleg hét környékbeli étel-ital szolgáltatóegység is eszembe jut). 

Kisebb társasággal mentünk egy hosszú munkanap után vacsorázni és az Old Boy's-ra esett a választás. Hogy miért? Mert útba esett és még sosem voltunk. Belépés után western hangulatom még jobban erősödött, hisz fa burkolat mindenütt, ameddig csak a szem ellát, pult hosszú és mondhatni korhű, az egész étterem maga egy piciny felüdülés a mindennapok szürkesége után. A felső szint u alakú karéja a Bud Spencer- Terence Hill filmek kocsmajeleneteire emlékeztetnek, hisz a hölgyek (akik táncolnak ......és egyéb) mindig a karzaton jelentek meg, hogy aztán végignézzenek egy kiadós bunyót. Természetesen itt erről szó sincs, csak a hatás kedvéért írom. 

Nem vadnyugati, de piciny érdekesség, ami nekem nagyon tetszett. Megpillantottam, hogy az egyik asztal lába egy régi Singer típusú varrógép vastalapzata, egyből gyerekkorom jutott eszembe, mikor nagymamám alig tudott leszedni a lábbal hajtós öntött vas csodáról. Úristen, már ilyen öreg lennék?!

A rendelés viszonylag könnyen és gyorsan ment, a leveseknél előételeknél semmi különöset nem találtunk, a további fogások, azonban tényleg olyanok, amiket eddig nem láttam, vagy nem sok helyen láttam. Valahogy úgy alakult, hogy mindenki mást rendelt, így bővebb bepillantást nyerhettünk a választékba.

Itt térnék ki a kiszolgálásra is, ami egyszerűen nagyszerű volt, minden gyors volt, minden jó volt, szinte körülugráltak minket. Volt, hogy egyszerre két pincér szedte le az asztalunkat, miközben egy harmadik a desszertet hozta.

Az előételek után, ahol kiemelném a tálalást, jöttek a főfogások. Nem kimondottan kedvelem a rizst, ezért, amikor lehet hasábkrumplit kérek, és ezt már több helyen éreztem, hogy ilyenkor a "csereadag" nem akkora, mint kellene...  A lecsós szűzérménél érdekesnek találtam a lecsó kiöntőben való tálalását, tanácstalanok is voltunk, hogy a mártogatós, vagy a kiöntős verziót kell választanunk. Az alapanyagok többségén látszott, hogy friss, de az adagokkal nem voltam annyira megelégedve. Hozzáteszem nem éhesen érkeztem, így maximálisan jóllaktam, de nem biztos, hogyha a nap végén nem látogatom meg a pékséget ugyanezt éreztem volna. Volt vendéglátós létemre, tudom, hogy ez teljesen racionális, és nem csak az ételt kell megfizetni, hanem a hely minőségét, a felszolgálókat stb., de így az adagokat ismerve az árakkal nem voltunk megelégedve, de nyilván a minőséget meg kell fizetni, és azzal nem is volt semmi baj. 

Összességében jól éreztük magunkat, jót ettünk, és a palacsintába bújtatott fagylalt, amit desszertként rendeltünk, végképp meggyőzött minket, hogy ez a hely nem csak öregeknek való, sőt.