Azon a bizonyos csütörtöki napon, elhatároztuk, hogy eszünk valahol egy menüt. A kiválasztott hely azonban annyira tele volt, hogy szolidnak mondható, két fős társaságunk sem tudott sehol leülni. Tervünket nem feladva nyakunkba vettük a várost és némi bolyongás után kikötöttünk a Fehér Rózsa Vendéglőben. Igen, valóban, már egy korábbi bejegyzésben foglalkoztunk az említett hellyel, azonban akkor nem a menü vizsgálatával voltunk elfoglalva. Most azonban kifejezetten csak arra koncentráltunk. 

Érkezésünk időpontja fél egy körülre tehető, azaz a nagyüzem közepe a menüztető helyeken. Bár az első részben nem, de a hátsó, udvarról nyíló étteremben volt számunkra egy üres asztal, ahol gondolkodás nélkül kértük ki megérdemelt ebédünket. Míg az ételre vártunk volt időm tüzetesebben is körbenézni. Ami már elsőre is feltűnt, hogy ez a rész sokkal elegánsabb, mint az, ahol előtte pár nappal leültünk egy munkavacsorára. A terem végében kandalló található, a falak ragyogó fehérek, az asztalokat diszkrét módon üvegben végződő fa "kerítés" választja el, amivel csak annyi bajunk adódott, hogy italrendeléskor jó ideig kellett kapálóznunk, hogy végre észrevegyenek kis fedezékünkben. 

A menü első fogása gombaleves volt, amit csészében kaptunk, és bár elsőre kicsit kicsinek tűnt az edény, a végén be kellett látnom- igazuk volt szüleimnek, mikor eltanácsoltak a műszaki pályáról-, rossz, vagyis inkább nincs szemmértékem. ( Most, hogy kicsit jobban odafigyelünk az éttermek kínálatára, feltűnt, hogy a gombaleves menüztető körökben nagyon népszerű, ha valakinek van tippje, hogy miért, kérem ossza meg kíváncsi kis csapatunkkal.)

A főétel a klasszikusnak mondható rántott hús rizzsel, ami szintén nem hatott az újdonság erejével, azonban meg kell mondjam, ezt a fogást sosem tudom megunni. ( Drága jó nagypapám mindig azt mondta: " Tudod nekem mindegy, hogy mi az ebéd. Az a lényeg, hogy legyen hozzá egy kis pörkölt nokedlivel." Valahogy én is így vagyok a rántotthússal, sosem elég.) Bár már a leves után sejtettem, hogy nem fogunk éhesen távozni, és ez a tézisem a tányérról lelógó két óriási szelet hús láttán sem változott. A rizs számomra kicsit száraz volt, de igazából nem bántam, hisz ahány ház, annyi szokás.

Miután az elválasztó fal okozta takarásnak köszönhetően pár perces kalimpálás után megtudtam mennyit is kell fizetni ezért a laktató menüért, ismét büszkének kellett lennem magamra a jó választás miatt, hisz 720 Ft-ért igazán megérte bedobni azt a százast a parkolóórába.